Élni, ez a fontos. Mert nincs szebb az életnél, ha szép. (...) Már elenyészett a múlt, ott bolyongtak a reményteli jövő ismeretlen országútjain.

Az életünk a legértékesebb kincsünk, amit el tudunk képzelni. Ha nem őrizzük meg és nem úgy éljük, ahogy élnünk kell elég lesz egy apró valami, egy apró szikra, ami méretét leszámítva hatalmas károkat okozó, futótüzet képes lobbantani, mindent feléget, felborít.
Mikor azt hisszük, hogy a várunk, amit eddig építettünk, a legerősebb építőanyagból készült és a legjobb, hogy azt senki és semmi el nem tudja pusztítani, rá kell jöjjünk, hogy nem kellenek nagy dolgok, ahhoz, hogy a jót tönkretegyék, és hogy megmutassák hogy nekünk nem jóra hanem tökéletesre van szükségünk.
És ez a kis valami, ami tönkreteszi nem is olyan kicsi, hanem az mi vagyunk. Mi, saját magunk. A lelkiismeretünk és a sorsunk. A lelkiismeretünk tudja mi a tökéletes, és hogy nekünk mit szánt a sors. Tudja, mikor kell cselekedni, csak hinni kell benne. Tudja, hogy mikor kell visszafordulni a helytelen útról. Segít kiválasztani egy másik utat, ami talán kicsivel jobb lesz, mint amilyen volt.
Ezt csak remélni tudjuk.
Tudjátok mi a remény? Az ÉLET. Nincs olyan ember, aki élete során nem reménykedik. Ez azért van, mert mindenki a tökéletest keresi. Reménykedni nem szégyen, csak nagyon nehéz. Nagyon nehéz erősnek maradni, nagyon nehéz bízni. De, ha valamit tényleg őszinte szívvel és lélekkel remélünk biztos, hogy be fog teljesülni. Hogy miért? Mert az összes érzés és gondolat összefüggésben van egymással. Mintha, a világot, mindenki felett, egy hatalmas pók pókhálójával befedte volna. És ezek a szálak kapcsolatban lennének egymással és összekuszálódtak volna. Ezeken a vékony fonalakon mozog az összes érzés és gondolat. Minden kapcsolatban van a másikkal, vagy így, vagy úgy. Ezek útját a reménység irányítja. Ha remélünk és hiszünk a dolgokban, azok meg fogják mutatni a gondolatok helyes érzelmekhez vezető útját.
Nem szégyen olyat remélni, ami nem biztos, hogy jó. Akkor kezdődik a körforgás újból, jön a valami, ami lerombolja a várunk azt a részét, ami nem jó. És kezdődik előről.
Ez az egész fárasztó, és a gyengék ebbe belebuknak. Az erősek olyan szilárd és gyönyörű várat építenek maguknak, amiben kiskirályként élhetnek életük végéig.
Kitartás, ne félj remélni, higgy az álmaidban és boldog király leszel a leggyönyörűbb várban.