2011.7.18 //megváltoztunk nincs vissza út, csak álom volt...

Megváltozott. Ugyan azt csinálta, mint pár hónappal ezelőtt csak most nem én voltam az alany. Semmit nem változott...beszélgettünk. Neki nincs senkije, nincsenek barátai?! Arról vajon én tehetek? O.o mindig ott álltam mellette, meghallgattam és segítettem amikor csak tudtam...soha nem nyílt meg igazán előttem. Most pedig sajnálja, és visszacsinálná...nekem ezzel nem lesz jobb se rosszabb...Bocsájtsak meg?! Esélytelen...az a 7 hónap utáni szomorúságra nekem nincs szükségem... és őrá sincs többet szükségem. Igazából annyira nem tudom utálni, ahogy elképzeltem. Mert egyszerűen én nem vagyok olyan... utálom ahogy, rám néz...utálom, hogy hozzám ér... minden egyes pillantás és mozdulat a múltra emlékeztet. és és ...amit megtettünk...nem kellett volna :S de egyszer...utoljára. :-/ És itt vége...ez volt az amit még akartam :S a pofont nem kapta meg. De úgy éreztem egy pillanatig ő is érezett fájdalmat. De hinni már soha többet nem fogok neki... és talán itt volt a fejezet végén a felkiáltójel!! :)