2011. május 3., kedd

Valaki fülsiketítően sikoltozott. Sokkolva ébredtem rá, hogy én sikoltok.

Nem tudom h Lalám ma mit művészkedtél...de nagyon szeretném tudni :$ Nagyon várom a 14-15.-ét :) És ez a pár nap...hát nem is tudom...elég sok ember a padlón van...de nagyon szeretném h ha jönne egy szél és mindenkit nagyon de nagyon gyorsan feldobna onnan mert ez így nem lesz jó. Mostmár boldog akarok lenni...




˝Vannak azok a pillanatok, amikor már annyira csordultig vagy mindennel, annyira nem érzed a fájdalmat, a hiányt, a csalódást sőt, már az ürességet sem érzed. Vannak azok a pillanatok, amikor már csak nevetni tudsz. Nevetni a jón, a rosszan, nevetni azon, hogy mennyire pocsék is minden.˝

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése