Lini: Emlékszem mikor az iskola kapunál fogtam anyukám kezét, remegtem, hisz féltem az óvodától. Nem tudtam pontosan, hogy mi is az. Amikor beléptem az ajtaján, előttem volt a sok játék, a faszínes, a papírlap és az a sok ismeretlen gyerek. Később összebarátkoztam velük. Nagyon aranyosak voltak. Az óvó néni Ölvegyi Éva lett. Sok mindent tanultunk tőle, már amennyit óvodában meg lehet tanulni.
Andrea: Óvodában még minden nagyon könnyű, játékos és egyszerű volt. Utána jött az első osztály, nagyon féltem. „Vajon nehéz lesz-e?˝
Lini: Tanító nénink Perunović Erzsébet volt.
Domi: Erzsi tanító néni nagy odaadással és szeretettel vezetett be minket a számok és betűk birodalmába. Sok gondot okoztunk neki, és nagy kitartásra volt szüksége, hogy összekovácsolja az osztályt. Ő a világ legjobb tanító nénije, köszönünk neki mindent, és soha nem felejtjük el.
Lini: Ismét egy új fordulat következett be. Ötödikesek lettünk, tehát felsősök. Ekkor már osztályfőnököt is kaptunk. Blahó Etelka személyében.
Domi: Ő már nem volt idegen a számunkra, ellentétben azzal a sok tanárral, akikkel ötödik osztályban ismerkedtünk meg. Matek, torna, fizika, kémia, földrajz, történelem, biológia, műszaki…ahány tantárgy, annyi tanár. Matek, a matematikát nehezen értettük meg, de köszönjük mind a két tanárnőnek, hogy ennyit küszködött velünk.
Lini: A tornatanárunknak köszönjük azt a sok fárasztó tornaórát, az edzéseket, a kétszer egymás után megnyert iskola bajnokságot és a sok mérkőzést. Nélküle nem ment volna.
Domi: Fizika, kémia, földrajz és történelem, ezek az órák, ahol a leghangosabbak voltunk, de ezt is igazán sajnáljuk.
Lini: Szerettük a biológiaórát. Sok hasznos dolgot tanultunk meg, de a hetedikben tanult embertan volt a kedvencünk.
Domi: Német tanárnő nagyon kedves, mindenki szereti. Szerbet is többé-kevésbé mindenki megtanulta.
Lini: Műszaki órán építhettünk, lemezt vághattunk. Nagyon érdekes tantárgy. A tanárurat is kedveljük. Hetedikben új rajztanárnőt kaptunk, neki is sok mindent köszönünk. Igaz eddig mindig négyesem volt rajzból, hiszen nem vagyok én Picasso.
Domi: Magyar órán rengeteg dolgot tanultunk, helyesen írni, az irodalmat is könnyűszerrel megértettük és megjegyeztük, de nekem akkor is a nyelvtan a kedvencem, igaz az állandó határozóval nem vagyok kibékülve.
Lini: Ne feledkezzünk meg a zenetanárról. Sok dalt tanultunk és sok zenei műfajt. A kedvencünk mégis a ballagási dal, amit mindenki szívesen dúdol. Nem feledkezhetünk meg a plébánosunkról sem. Köszönjük a hittanórákat neki.
Domi: Végül de nem utolsósorban köszönjük az igazgatónőnek, hogy mindig új ötletekkel állt elő és épült, szépült az iskola. Szerintem egyik tanárnak sem okoztunk sok örömöt, de reméljük, nem haragszanak ránk nagyon.
Andi: Az osztálytársaink…mit is írjak róluk. Doszkocs Zoltán majdnem mindig alszik, de ha nem be nem áll a szája. Csólics Zoltán örök filozófus, Liszka Árpád pedig a humorzsák. Varga Dávid és Homolya Dániel az osztály nagymenői. Gyetvai Dávid az, aki mindig tud súgni, a puskázásról nem is beszélek. Márkus Arnold mindig elpirul, ha a lányok szólnak hozzá. Kiss Krisztián mindig csöndben van és uralja a helyzetet, akár puskázásról vagy órán való beszélgetésről van szó. Péter Ervin próbál vicces lenni. Dzsunya Edvin néha túl csendben van néha pedig túl hangos. Fekecs László az osztály zsenije. Sóti Krisztián az, akit mindig piszkálnak a hangja miatt, de nem is figyel rájuk. Csordás Ervin mindenkivel tud beszélgetni. Nagy Eleonóra mindig csöndben van, de ha Kiss Klaudia közelébe kerül elválaszthatatlanok, és be nem áll a szájuk. Kozma Norbert és Kadvány Márk, akik próbálnak humorosak lenni, kisebb-nagyobb sikerrel. Zabos Anita, aki mindig mindent tud. Zabos Áron, ha rossz jegyet kap, rögtön felkapja a vizet. Hatala Krisztián uralja a futballpályát. Seregély Gabriella az, aki mindig hallgat, észre se lehet venni, hogy itt van, Homolya Hédivel együtt. Utoljára hagytam azokat, akik a legfontosabbak a nekem. Ők Csabai Lejla, Dudás Dominika és Homolya Evelin. Nagyon szeretem őket, de elvállnak útjaink. Hiányozni fog az a sok nevetés, sírás és a sok szép emlék, örökké megmarad bennem.
Domi: Szüleinknek is köszönjük, hogy mindig mellettünk álltak, támogattak és kitartóak voltak a 8 év során.
Andrea: Köszönjük a tanároknak, hogy tanítottak, a szakácsnőnek a finom uzsonnákat. Köszönjük a takarítótőknek, hogy minden reggel tiszta volt a tanterem. Köszönjük a mestereknek, hogy mindig meleg volt az iskolában és, hogy az ajtót is megjavították. Akinek a legtöbbet kell köszönnünk az, az osztályfőnökünk. Kiállt értünk, mellettünk volt kitartóan, segített, négy évet kibírt velünk. Nem felejtjük el soha! Ahogy a kirándulásokat és a sok szép emléket sem. Most vége, itt állok könnyes szemmel és elballagok. Habár a szívem visszahúz.
Lini: Nagyon hiányozni fogtok. Legyetek jók és váltsátok valóra az álmaitokat. Most pedig hátat fordítunk az iskolának és indulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése