Lalámnak mindig igaza van...egyszer fent egyszer lent...tegnap illetve mondhatom pár órája hihetetlen boldogságot éreztem. De most...ismét egy gödörbe zuhantam és úgy érzem ez az út tele van gödrökkel és soha nem találom meg azt amikor már sima és zökkenőmentes lesz. Hihetetlen. hogy mit érzek. Ma azon is elgondolkodtam h feladom. Nem látom értelmét :S Hasztalan az egész, úgy érzem vele soha nem leszek boldog :S El sem hiszem..Voltam ugye itt meg erre arra...de akármikor kimegyek mindig ugyan az van. :S És igaza van...kibaszottul megértem mert rohadtul ugyan abba a helyzetben vagyunk ck más szemszögből. Neki én kellenék de soha nem leszek az övé, nekem meg más kéne aki soha nem lesz az enyém :( érdemes küzdeni még? ne adjam fel? nem tudom! nem tudom mi itt a helyes már. Viszont amikor a másik emberrel vagy (aki most itt a harmadik akit megemlítek) nagyon furcsa érzés fog el. Amikor átölel, megsimogat érzem a tapintásán, hogy szeret. Hihetetlenül sajnálom. De nem értem, hogy mért érzem azt a furaságot mikor nekem nem ő kellene...iránta vajon akkor mit érezhetek? Itt olyan módon kuszálódtak össze a szálak, hogy úgy érzem soha nem fogom őket kibogozni. Nem tudom mit csináljak..Vagyis kivel mit csináljak. Kezdek ismét gyenge lenni...ha tudnám?! ha lenne valami biztos a kezemben?! :(:( Igazából van...tudom h kinek kellek...de az aki nekem kell annak nem látom hogy nagyon kellenék. :( Nem hiszem el, hogy egy pasi miatt sírok már megint. Annyira kibaszottul hiányzik most. Ma egyáltalán nem beszéltünk :S Látni és érezni akarom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése