Valaki némán ül, valaki megőrül, van aki tűri s van aki elmenekül, de néha valaki küzd s valaki nyer ha kell belehalok de NEM ADOM FEL!

Az idő múltával egyre jobban rájövünk, hogy mit érzünk s gondolunk. Minél több közös dolgunk van annál jobban kötődünk egymáshoz. Vannak álmok, amik valóra válnak és vannak, amik csak voltak és tovaröppenek egy másik álmodozó ember gondolataiba. Nem kell hagyni, hogy elröppenjenek, mindenhez van jogunk. Kérdés az, hogy hogyan használjuk ki, és elég ügyesek vagyunk-e megtartani?! Ha lesz elég erőnk, és nem adjuk fel, nem engedjük, hogy egy-két kósza gondolat, tett mindent széttiporjon biztos győzelmünk lesz. Egyre többet gondolok rá, és egyre jobban akarom úgy érzem, hogy már itt van körülöttem. Minél nagyobb kihívást jelent, annál jobban meg akarom érinteni és érezni akarom. Lehet, hogy csalódni fogok vagy fájni fog, de úgy fogok visszagondolni rá, hogy én mindent megtettem, egy esélyt adtam magamnak. Ennek az ellenkezője viszont, hogy kimondhatatlanul boldog leszek és boldoggá teszem. Az álmok szépek és igazak.
Úgy érzem, hogy az álmok széjjel foszlanak és én már nem tehetek mást, csak beletörődök...