A várakozás fáj. A felejtés is fáj. De minden szenvedés közül a legrosszabb, ha nem tudjuk, hogyan döntsünk.

"Meg akarlak csókolni

 - de ha megteszem, 

utána még jobban fogsz hiányozni.." :$

Nem tudom mi a helyes :-/ Hallgassak a szívemre vagy az eszemre.... Szívemre hallgatok az mindenféleképp necces szituációhoz vezet. Vagy a körülöttem lévőknek nem fog tetszeni, ami történhet...a másik variáció pedig sima kudarchoz vezet. Ha az eszemre hallgatok akkor ezt mindkettőt megelőzhetem. Lehet, hogy egy próbát megérne...meg adhatnék magamnak egy esélyt h boldog legyek. Rám férne már ilyen téren is. Na de nem tudom...bizonytalan helyzet... :-/ Azt kéne mondanom h ˝leszarom˝ mint minden mást az utóbbi időben...de ez most nem megy. Csinálhatnám azt is h leszarom, de akkor csak nyúlna az egész...és nem haladnánk semerre. De erőltetni sem akarok semmit, vagyis nem biztos h erőltetés lenne mert nem tudom mások mit gondolnak. Nem tudom mit akar... :S Folytassuk így? De olyan homályos ez az egész...néha nem tudom hova tenni. Most mi ez?! Mi lehet ez? Mi folyik itt?? Ez sem jóó ám így hosszú távon. :S Nem tudom, hogy hogyan tovább...harcoljak, vagy lapuljak mint egy félénk nyuszi s várjam h mi lesz, ölbe tett kézzel sem ülhetek...:-/ 
Ck ne lennék ennyire bezsongva...nem tudom mi történik körülöttem vagyis velem, de nem biztos h jó lesz a vége. De úgy érzem, hogy meg kéne próbálni. Sokat úgy sem veszthetek vele. Egy próbát talán megér.


U.I : Besózódva, bepörögve, nem tudom mi történik velem ^.^