"Nem attól félek, hogy elfelejtesz, hanem azt a lányt felejted el folyton, aki voltál."

Talán

a szerelem egy döntés, az, hogy adunk egy esélyt valakinek, és nem

rágódunk azon, hogy ad-e valamit cserébe, vagy bántani fog-e, vagy ő-e

az igazi.

Talán a szerelem nem csupán megesik velünk, talán a szerelmet

is választani kell.

Egyszer.
Minidg csak egyszer. Mindig először,mindig utoljára. Nem a törvényt
keresni. Szabadnak lenni.Nem alkalmazkodni. Elhatározni. Nem a
megszokás. A váratlan. A kaland. A veszély. A kockázat. A bátorság... A
küszöbön állni. Folytonos átlépésben lenni. Élve meghalni, meghalva élni.
Aki ezt elérte, szabad.
És ha szabad, belátja, hogy nem érdemel mást, csak a legtöbbet.

Én mindig is egy álmodozó lány maradok, hiába tudom, hogy az élet kegyetlensége az összes álmomat romba fogja dönteni. Mégis remélem, hogy a legjobban őrzött álmom valóra válik. Ez az, hogy megtaláljam a boldogságot..

A mennyország nem egy hely, ahová a halálod után kerülsz.. ez egy pillanat az életben, mikor úgy érzed, hogy tényleg élsz 

,,Miért nem vesszük észre azt, ami igazán értékes? Mikor döbbenünk már
rá arra, hogy egy tárgy soha sem fog annyit érni, mint egy ember? Miért
nem látjuk mennyit ér egy emberi tett? Miért nem érezzük mennyivel több
egy ember? Hiszen ha már ketten vagyunk, minden más, minden jobb,
minden szebb. Miért nem érezzük, hogy van, akire számíthatunk, hogy
van, akire támaszkodhatunk, hogy van, aki mellettünk áll, van, akivel
biztosabb egy lépés egy szebb jövő felé? Egy ember, aki MÉG ITT VAN,
aki MÉG KÜZD, aki MÉG TŰR, aki MÉG REMÉL. Hiszen a remény örökké él."