"..minden ember a szívével lát, és az elméjével dönt, de te tanulj meg az elméddel látni, és a szíveddel dönteni." ; ))♥

Ez a világ egy mekkora felfordulás... egyik pillanatban minden szép és jó...a másikban már a  feje tetejére áll minden. Kezdek dolgokat nagyon nem érteni. Vagy velem van a gond vagy a levegővel...nem értem. Hirtelen a semmiből elő pattannak érzelmek, a véleményünk pillanatok lepergése alatt változik... Kihasználjuk egymást, nem tekintve arra h a másiknak az milyen érzés vagy, hogy esetleg ő mit érez. Persze ő meg kitart, és mellette van és szereti...mindent megad érte és neki mert szereti. De még is vannak akik ezt semmibe veszik, és nem tudják értékelni... Nem tudom, hogy mit gondol?! Ettől mikor fog jobbat kapni? Soha!! És akkor is ck játszadozik vele, mint egy labdával. Mikor felfele dobja akkor minden nagyon szép és jó és boldogság. Mikor leesik és elkapja akkor a kezében tartja és gondolkozik, hogy vajon mit tegyen vele...nem tekintve arra, hogy esetleg neki milyen érzés ez. Lesz amikor a lefelé érkezés során nem fogja tudni elkapni és a földről pattan majd vissza, de úgy, hogy soha nem fogja viszont látni. Akkor fog gondolkodni, hogy mit is tett...
Vannak akik csak azt gondolják, hogy simán úgy lesz ahogy akarják és azt hiszik, hogy mindig ők lesznek azok akik irányítanak. Sok esetben egy idő után fordul a kocka. Most mi tartjuk a kezünkbe. És mégis úgy ficánkol, hogy félek, hogy egy pillanat hevében kipattan onnan és a lelkünkben lévő kis dobozkát kicsomagolja egy gyenge pillanatunkban. Tudom, hogy soha többet nem lennék képes arra, mint akkor... és nem csak én! De akkor is nagyon féltem, nagyon manipulatív és nagyon felhúzza a cukrom.
De mind a kettőtök mellet itt állok...segítek ahogy tudok és rám számíthattok...