2011. március 21., hétfő

Egy újabb átkozott szerelmes dal... Arra emlékeztet, hogy mit birtokoltunk, és mit veszítettünk el.

Kedves kommentálóm! :) Egyik kérdésedre sem fogok válaszolni mivel azt mondtam többet nem írok arról a gyerekről.! Ha érdekel keress meg facen ;) 
A mai napom az tiszta nyüzsgés volt..egyik buliból mentünk a másikba. De erről most nincs kedvem részletesen írni :P Sorry...
Amiről most így írnék az ismét a kisherceg. Az a gyerek...hát nem tudom meddig gondolja ezt folytatni de mind1. Nagyon féltem Lalámat, nem zavar meg tőlem olyan jó haverok lehetnek amilyenek ck akarnak. De minth ismerem azt a gyereket...ajjaj...és pontosan tudom h milyen, és velem is ez lenne...azt is tudom...olyan kétszínű h ck na. És nagyon félek h azt a dobozkát ott ami Lalámnál el van rejtve a szíve mélyén fel fogja bolygatni és ismét kaki lesz. Nem fogok beleszólni Lalám dolgaiba...de akkor is meg fogom ˝védeni˝ tőle...
És így a végére magamról még annyit h, ömm...inkább ez a kép és az idézet mindent elmond 
:D ->
"De hogy csókoljam meg úgy, hogy ne vegye észre, hogy imádom?"




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése