2011. március 3., csütörtök

"Az élet egy színpad melyen játszani kell,s ha könnyes a szemed,nevetni kell!"

Minden ember életében vannak rossz pillanatok, ugye semmi sem lehet mindig tökéletes. Mikor jön a kisördög, akkor rettegésben tartja mindenkinek a hangulatát és a kedvét. Ez általában befolyásolja az egész környezetet. Na ez mind oké és érthető is...na de hogy az egész világ rendszere felboruljon...Nem értem, valamiért azt érzem, hogy mindenki most megbolondult, nem tudja mit csinál, nem gondolkodik és úgy semmi nem jó. Jó volna ha elmúlna már ez a hét, és úgy egészben felejtsük el! Töröljük ki a naptárból, és ez így ne legyen. A lényeg, hogy nem csak én vagyok így ezekkel a dolgokkal, a körülöttem lévőknek sincsenek a legjobb napjaik, sőt...Menjünk el Lalám messzire...hagyjuk itt ezt a zűrzavaros bolondságot, ami itt folyik. El kéne menni egy olyan helyre, ahol süt a nap, rózsaszín felhők vannak, mindenhol virágok, a levegőben virág és méz illat, és a meleg levegő kellemesen simogatná a puha bőrünket, fejünket a gyenge tavaszi szél kiszellőztetné...és minden gondot, problémát, buta gondolatot ott hagyni...tisztán, felfrissülve visszatérni ide a nagyvilágba és újrakezdeni. Valahogy fel kéne töltődni, de nem lehet...nem birok magamon erőt venni, hogy valamit csináljak magammal mert ez így hosszútávon nem lesz jó, sőt...Minden összejött erre a hétre, beteg is vagyok :-/ Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nincs semmi baj...mert itt semmi sincs rendben...az életem egyes részei most romba dőltek. De próbálom összeszedni a darabokat. Mikor egyik része megvan, akkor a másikból veszik el egy rész és nem áll össze a kép. Tanulnom is kéne..de most így ahhoz sincs semmi kedvem. Hétvégét akarok, ki kéne már jól pihennem magam, de sajnos most is olyan zsúfolt lesz minden, hogy nem tudom hogy lesz rá időm -.-˝ De nem is érdekel, magamra fogok szánni egy kis időt és csak magammal foglalkozni. Nem fogok szorongani, lazán veszem az egészet...ezt a hetet elfelejtsük így ahogy van. Nem is eszem magam rajta...mindjárt elmúlik, és nem eszem magam rajta. Mosolygok az egészen, még erős vagyok...Ki fogom bírni, mivel tudom, hogy minden megoldódik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése