Hol kezdődik... ezt senki sem határozhatja meg. Kezdődhet egy pillantásból, vagy akár hosszú-hosszú időből. Mindegy, hogy hogy kezdődik...a lényeg, hogy hogy folytatódik. Ha szeretünk valakit, akkor az egyben a mindenünk, vele együtt vagyunk egy egész...nem ˝ Ő és Én˝ hanem az ő és én MI vagyunk.Adható, vehető vagy megtanulható?
Kiharcolható vagy kizsarolható?Elérhető mint egy tárgy? Nem...nem és nem...Nem is irányítható! Csak úgy jön...Ha jön akkor itt van bennem...az összes porcikámban, a véremben, az eszemben, a szívemben...Annyi a dolgom hogy rájöjjek mi is ez. Leírni nem tudom, sőt nem is lehet, hogy ez milyen érzés. Úgy érzed h bizsereg az egész tested lelked... Róla szól az összes gondolatod, álmod, pillanatod, napod és minden minden...Egészen más világ, új élet veszi kezdetét...megjelennek a rózsaszín felhők. Körülöttem mindenki mosolyog és boldog. Aki világon a legboldogabb az én vagyok, és nem cserélném el ezt az érzést senkiért és semmiért. Ez miért van? Mert velem van Ő, akivel egy egészet alkotok. Honnan tudom h Ő az? Onnan, hogy akkor is azt érzed hogy veled van, amikor igazából nincs melletted, mert a szívedben van. Onnan, hogy akkor is megért ha csak egy könny hullik ki a szemedből, vagy ha csak egy mosolyt lát az arcodon. Nem szól semmit, csak átölel, erősen magához szorít és neked ennyi elég. Ahogy érzéseitek, szívetek is egyszerre dobban, egymásért.Nem érdekelnek mások, tőle fontosabb nincs és nem is lehet. Ezt honnan tudom? Érzem. Saját magamban, ott legbelül...mindent kizárva. Ahogy szívünk egyszerre ver, eszünk egyszerre forog, gondolataink egy felé járnak, érzéseink ugyan azok. Nem csak azt kell látnunk, hogy igen itt van mellettünk...hanem éreznünk is kell! Akármiről legyen szó, ő megért...tudja, hogy nekem mi a jó. Nem mondja azt, hogy bocsi van más dolgom. Fontos az, hogy akár egy szavából megértsem, hogy mit gondol. Nem lényeg, hogy mit csinálunk...fekszünk egy nyári éjszaka, a csillagos ég alatt, egymás kezét fogva, egymáshoz bújva...vagy zuhogó esőben egymás karjaira borulva nézzük a picurka kis vízcseppeket, mint egyesülve válnak pocsolyává...vagy egy borongós őszi napon, arról beszélve, hogy milyen szomorú a hangulatunk. Mindig, minden körülmények között megértsük egymást :) Bármiről is legyen szó. Mintha mágneses mező támadt volna kettőnk között... egymás gondolataival gondolunk egymásra :) A szerelemre nincsenek szavak...nem lehet leírni vagy elmondani ..érezni kell....éreztetni a másikkal, hogy mennyire fontos nekünk. Félretéve a külvilágot és mindent... mélyen magunkba kell az érzések között kutakodni és összerakni a pici közös szálakat :) Az nem szerelem ha eldöntsük, hogy azok vagyunk, vagy nem szerelem az ha csak ˝vagyunk˝, éreznünk és élnünk kell, felforgatva mindent körülöttünk. Kimondhatatlanul jó érzés :) Ha valaki már átélte, tudja miről beszéltem itt mindenfélét, aki nem, teljes szívemből ajánlom :) Nem lehet sokáig meglenni nélküle :) Ha valakit szeretünk és az ugyan úgy viszont szeret lehet, hogy egész életünkön át szerelmesek leszünk ^.^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése