Emlékszel még arra, milyen volt először mélyen a szemembe nézni? Mit éreztél akkor? Mit érzel most, miután sok nap és hónap elmúlt?
Csak szeretsz, vagy szerettél?Gondolkoztál már azon, hogy mit jelent neked és mit nekem?Mert én igen. Arra már nem emlékszem milyen volt, amikor először megláttalak. Látszólag nem volt semmi különleges benne, de nekem mégis a legkülönösebb volt az összes közül. Valami, amire vágytam és vártam, leírhatatlan volt. Hogy mit éreztem akkor, amikor a szemembe néztél? Azt, hogy kimondhatatlanul szeretlek. Ez egy olyan érzés volt, ami a sejtekig hatol, a vércseppjeidbe ég bele és ilyen csak egyszer történik meg az emberrel. Azt hittem, hogy örökké fog tartani és mindenen osztozni fogok veled, jó időben, örömben, kalandban...Nekem nem számított semmi, csak veled akartam lenni mindig, mindenhol. Az igazából mindegy, hogy itthon a meleg szobában, az utcán szakadó esőben, vagy éppen egy híd alatt étel és ital nélkül. Tudod, nem számított, hogy hol, hogyan, csak veled. Minden nap azt hittem, hogy ennél jobban nem is szerethetlek. Aztán másnap reggel felébredek és arra jövök rá, hogy mégis jobban szeretlek, mint előző nap. Lehet, hogy nem láttalak annyiszor, ahányszor szerettelek volna, lehet hogy nem lehettem éjszaka melletted, de a szívem mélyén biztosan tudtam, hogy te vagy az egyetlen akit szeretek!
Tudod mit hittem? Azt, hogy te vagy az, aki nem csak szavakkal, hanem tettekkel szeret, aki számára én vagyok a legféltettebb kincs, akinek hiányzom, aki ha meglát a szíve nagyobbat dobban, aki számára én vagyok minden, aki úgy szeret, ahogy magam vagyok, aki úgy szeret ahogy én szeretem.
Rájöttem, hogy tév hitben éltem és hogy te csak az vagy, aki játékszerként használ. Csalódnom kellett benned, mert ami volt mind hazugság a részedről. Én büszkén mondom azt, hogy igenis szerettelek és mindent megtettem érted. Neked ez nem volt elég úgyhogy most már úgy gondolok vissza rád, mint az első nagy szerelmemre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése