2011 :)

Akkor eljött az ideje annak, hogy ezt az évet összegezzük és mivel holnap már időm se lesz ma írok egy összefoglaló bejegyzést, meg sok sok új dolog történt mióta nem írtam :$ 

Ahogy a tavalyi szilveszter elmúlt, úgy elmúlt ez az év is. Szerintem nagyon emlékezetes lesz számomra több szempontból is ... 

Ebben az évben annyi minden történt, ami nagy hatással van az egész életemre... először is, amit a legfontosabbnak tartok, az az, hogy májusban befejeztem az általános sulit...aztán szeptemberben kezdtem ezt a tuti gimit... érzelem téren is sok minden történt, rossz is jó is. Igazából egész évben úgy elvoltam, magamban... néha reménykedtem és itt az év vége és boldog vagyok :$ (erről picit később) 

Jó visszagondolni erre a nyárra... úgy érzem kitomboltam magam, és mindent úgy csináltam ahogy csinálnom kellett...brutális volt... :D húúú... és tudjátok miért volt ilyen nagyon jó?! Mert minden olyan pillanat, ami igazán fontos és igazán megmaradt bennem úgy maradt meg bennem, hogy a barátaimmal voltam. Szerintem nekem vannak a legtutibb barátaim. És sok sok mindent megcsináltam sok emberkével :P Lehet valamit nem kellett volna, de mit megcsináltuk...

Ezt az évet azért sem fogom elfelejteni mert egy olyan embert veszítettem el, aki azt hittem életem végéig mellettem lesz. De ezen kívül rengeteg emberrel ismerkedtem meg és sokról elmondhatom, hogy nagyon jó barátom lett. :) Remélem ez a további években is így fog történni. Nem utolsó sorban lett egy csudijó osztályom, persze az általános sulis osztályom is szerettem.. de egyáltalán nem olyan mint a mostani gimis társaság :) De mindenki szeretve van. ♥

Ahogy másik év sem, ez sem múlhatott volna el Andi barátnőm nélkül, akivel volt egy olyan pont ahol megmutattuk egymásnak, hogy mit is érünk egymásnak. volt amikor, volt egy kis konfliktus de úgy gondolom, hogy ezt elnyomja az a sok jó dolog, amit együtt megcsináltunk és átéltünk. :) Remélem soha nem foglak elveszíteni :)

Lalám, téged sem hagyhatlak ki :) Veled ez az év azért volt jó, mert ez volt az első amit elejétől végigcsináltunk együtt :) Egy könyvet írhatnék, arról a sok mindenről ami veled és velem történt, de még nem kezdem el, mert úgy gondolom, hogy ezt fokozni fogjuk és bővíteni :)

Lilu, ismét egy év amit kibírtál velem :D igazán büszke vagyok rád és szeretlek :P 

Emese és Orsi ti meg még csak most csöppentetek bele az életembe, szóval kitartás :P 

És itt szeretném megemlíteni, azt, hogy amíg nem jelentkeztem nem lazsáltam. :) Mert, hogy férfi szívet hódítottam :) Úgyhogy itt az év végére én vagyok a világ legboldogabb embere. Régen éreztem így magam :) De remélem soha nem lesz ennek vége ^.^

Összegezve ez az év vegyesnek mondható. Sok sok jó és új dolog történt velem, de mivel semmi se tökéletes ezért nem hagyhatom figyelmen kívül azokat a dolgokat amik nem voltak olyan jók. Na de itt vagyok, túléltem :) Nagyon várom a 2012, azt mondják világvége... én nem hiszek benne. Lehet, hogy lesznek változások de meghalni nem fogunk. Már azért sem mert ilyen boldogan fogom végig csinálni azt az éven, mint amilyen most vagyok :) 

Bye bye 2011 :D szerettelek :) és tuti nem foglak elfelejteni :D egy csodálatos évet hagyok a magam mögött :) 

Adj egy esélyt az új napnak. Hagyd, hogy megmutassa neked a célodat, a feladatodat. Tudod, a reggelek éppen erre jók. Értelmet adnak az életnek a sötétség után.

Mostanában úgy érzem magam, mint aki egy sötét térben bolyong. Mikor valahol messze meglátja a pici pislogó fényt elkezd felé rohanni, azt gondolván, hogy igen most meglesz, megtalálom. Aztán, valamiért olyan távolinak tűnik, hogy feladom, eltántorodok és megállok. Majd kis idő múlva ismét felvillan egy pici fény és ugyan azt remélve ismét elindulok felé, és ismét megtorpanok. Majd újra és újra lejátszódik ez az egész. Mért nem vagyok egy kicsit biztosabb? Tudjátok miért? Mert félek... Borzasztóan félek attól, hogy csalódok. Hogy az a fény majd egy olyan életbe vezet, ami ad nekem valami újat és nem fogom tudni kezelni. De ez a sötétség, komorság, bolyongás minden erőmet elszívja. Kéne valami, valami ami erőt ad ahhoz, hogy tudjam melyik utat kell választanom, mert ez az ide-oda sodródás annyira fájdalmas. És mikor már megvolt, hogy mit akarok, hogy melyik ˝fényt˝ választom, akkor rá kellett jönnöm hogy elérhetetlen. Hiába tökéletes, hiába a legfényesebb lehetetlenség marad  a számomra. Ezután hirtelen előbukkant a másik, olyan gyorsan, hogy fel sem fogtam. Tökéletesebb, örülök, hogy felvilágosodott a lelkem, de nagyon félek, hogy mire teljesen elérném és odaérnék hozzá kialszik.Ismét tehetetlen vagyok mert nem tudom felmérni a terepet, mert most közben sok-sok más dolog fénylik a nagyvilágban. Nem fognak eltántorítani, csak egy kicsit erőt kell vennem magamon. Ha a végén fájni is fog, meg akarom találni azt a fényt, ami boldoggá tesz. 

Tanulj...mosolyogj... élj... :)

Heló, sziija :)

Adélos :)

Hol is kezdjem?! ez a hét brutális volt... minden nap szinte minden órán volt valami, szal k.o... de túléltük. A következő hét már nem lesz olyan nagyon vészes, és végre szünet is már... ami jó, meg persze mindenki várja...de biztos vagyok benne, hogy nagyon fog hiányozni az osztályom :-/ na de majd kitalálunk vlmt :P

Jövő hétvége karácsony, elég jól le vagyok maradva minden karácsonyi dekorációval és egyébbel, de majd lassan megcsinálok mindent :) 

Most hétvégén nem voltam sehol, mert pihennem kellett már, kedvem sem volt, meg beteg is vagyok. Mindenki sózza a fejemet h menjek el dokihoz, de egyszerűen most nincs időm, majd a két ünnep között megejtem azt is ha esetleg nem leszek jobban :) megigértem :P Szóval ez a hétvége ilyen lazulós volt... de tegnap este apum beszervezett ilyen nagy családi vacsit, szal Adéloztam meg Márkoztam meg ilyenek... imádom őket :) 

Sajnos a múlt hétvégéről sem volt időm még írni.Uhh az nagyon jó volt és érdekes :P De már arról nem írok most :D mocsok vagyok, tudom... lényeg a lényeg, jó volt :)

Most még ha lenne ihletem kéne írnom egy-két dologról, de úgy nem akar most összejönni...szal majd máskor egy másik bejegyzésben.

Igazából mostanában elég jól el vagyok veszelődve, alig van időm. Ez a suli minden energiámat elszív... próbáltam hajtani h meglegyek a kitűnő, de hmmm... nem tudom, majd ez a hét eldönti. 

Szilveszter?! basszus mindjárt itt lesz, és még mindig nem tudom pontosan hova menjek :S annyira rossz... több helyre hívtak meg minden, meg jó is lenne... de mindenki szanaszét lesz és nem tudok választani. Kéne egy olyan bulit csinálni h mindenki egy helyen legyen :D ck a bibi az h nincs olyan hely ahova mindenki beférne, szóval ez egy szép álom :D Az az igazság h most több emberhez is kéne igazodnom, meg tudom h úgy is rossz lesz, mert választanom kell majd h akkor mégis kivel... és nem fogom majd tudni eldönteni :-/ de mindegy...majd még meglátom.

Előbb még itt a karácsony, jövőhéten meg kell ejtenem egy ajándékvásárlós délutánt... szép terveim és ötleteim vannak ^.^ :) Lassan majd kéne csinálnom egy évvégi összefoglaló bejegyzést, de majd még meglesz :) Szóval elég sok dolgom van még :) Amint lesz ihletem írok egy kicsit másról és kicsit másként :) ;) 

Néha a legváratlanabb helyzetekből lesz életünk legnagyobb emléke!

Ahogy az időjárás is változik, minden ami körülöttünk van megváltozik. Beleértve az emberek terveit, álmait sőt érzéseit is... napról-napra, percről-percre jöhet valami, mint egy zápor, ami mindent tönkretehet, megváltoztathat vagy akár újraéleszthet. Jöhet egy ember vagy akár egy érzés, ami az új dolgokból még újabbakat csinál, vagy a régieket tarolja le, mint egy forgószél, amely a semmiből tűnik elő váratlanul.

Ilyenkor tehetetlenek vagyunk, mindenhova segítségért kapkodunk, hogy a fejünkben lévő hatalmas kérdőjelet minél ésszerűbben és kivitelezhetően egy megfelelő válasszal eltüntethessük. Van, amikor ezt lehetetlen, viszont van amikor túl egyszerűnek, túl tökéletesnek tűnik. 

Tökéletesnek tűnik, mivel előzőleg ahhoz szokhattunk, hogy vannak elérhetetlen álmok, sőt túl sok van belőlük. Sok kis zápor után, azt hihetjük, hogy a Nap soha sem fog ugyan úgy ragyogni, ahogy régen. 

Egyszer majd rájövünk, hogy ugyan úgy, ahogy régen nem fog ragyogni, hanem sokkal fényesebben és erőteljesebben. Úgy, hogy szívünk minden pici darabkáját megtölti energiával és melegséggel. Ilyenkor azt érezhetjük, hogy talán a soha el nem múló tavasz érkezett el, mégis félénken vágunk bele az új dolgokba, mert nem tudhatjuk, hogy a következő felhők vajon záport hoznak-e, vagy valamit ami ennél még tökéletesebb lehet?!